R. Ó, ó! Kérek egy puszikát!
Ó, ó! Na, told ide a pofokád!
Ó, ó! Kérek egy puszikát!
Ó,ó! Mm-mm-mm!
1. Ez egy régi emberi szokás,
Igen, egy üdvözlési forma,
Hogy egy-egy cuppanós puszit nyomunk
Balra, azután jobbra.
Van, aki örül, hogy adhat,
Van, aki örül, hogy kapja.
A lényeg az egészben mégis az,
Hogy ő is cuppanthassa.
Csak azt mondja meg nekem valaki, de bátran,
Hogy miért pusziljam, ha nincs semmi vonzó
A szomszéd srác húgában?
Ha látnád pattanásos arcát, és fogszabályzóját,
Te mit csinálnál, ha arra kérne téged:
- Adj egy puszikát!
R.
2. Minden csendes, leszállt az éj,
Héj, nem maradok otthon én sem. Miért?
Mert rajtam a ruha, az illat, és semmi más,
Kiadom a parancsot: Indulás!
Taxival megyünk, hogy azt mindenki lássa,
Hogy mikor és hogy érkezünk meg a Kókusz Bárba.
Berúgom az ajtót, kezdjük el!
Bent már bulizik az összes jó haver,
Mozognak a testek jobbra, balra, fel.
Egy lány rázza középen, én odakacsintok,
Amire ő szemérmesen rám mosolygott.
Már tudtam, hogy sínen van, de húztam még az időt,
Elkortyolgatunk hajnalig egy pár pezsgőt.
Majd ismét taxiba szálltunk, és indultunk haza,
Ahol nem mondott ő semmi mást, csak 'Há-há-há!'
Én azt hittem, hogy ez álom, mikor ott volt velem az ágyban,
De bármerre mentem másnap, ő jött utánam.
Csókolt engem a liftben, csókolt a boltban, csókolt az utcán,
És ötpercenként kérdezgette: - Hol van már a puszikám?
R.
3. Mindig ugyanaz a lemez, hatvan éve,
A nagymamánál minden délben.
Én nem bántom őt, eszéért ennyit megbocsájtok,
Mert a süteménydíszítésben nálam ő a bajnok.
Ilyenkor átjönnek hozzá a barátnők egy kicsikét,
Ha kátyáznak, minden partiban egy Cavinton a tét.
És ha véletlen odatévedek egy ilyen buliba,
Rámtámadnak az öreglányok: - Hol van a puszika?!
R.
4. Nem pezsgő, nem, ha tényleg puszika kell,
Én megadom nektek örömmel.
Bárki idetolhatja az arcát, csak megeszek előtte egy zsák hagymát.
Szabad utat adok az ízeknek, hadd járják át a számat,
És ezzel a baráti lehellettel puszikat adok, úgy százat.
|
